A Water4All vezérigazgatója interjút adott szennyvíz-újrahasznosítás témában a Trend FM-ben

Érczfalvi András: Szép napot és jó rádiózást kívánok mindenkinek, ez A Nap Vendége műsorunk itt a Trend FM-en. Eszes Zsolt ül itt a stúdióban, a Water4All vezérigazgatója. Hatékony és innovatív víz- és energiagazdálkodás – jól mondom?

Eszes Zsolt: Igen, jól. Az alaptevékenységünk a Water4All Zrt.-ben a vizek újrahasznosítása, és ezeknek az összes energetikai aspektusa is. A vizek újrahasznosítása kérdéskör alapvetően a már megépült és működő települési szennyvíztisztítókban keletkező tisztított szennyvizekről szól, amelyek újrahasznosítása, azt gondolom, rendkívül fontos célfeladat az elkövetkezendőkben.

Érczfalvi András: Ide majd mindjárt eljutunk – kevésbé szabatosan. Nem, majd én mondom a saját megfejtésemet. Hány? Négy évtizede? És vízmérnök, ugye?

Eszes Zsolt: Igen, igen.

Érczfalvi András: Itt voltak a hidrogeológusok a világ minden tájáról, két héttel ezelőtt 53. világkongresszus volt. Beszélgettem itt velük. Azért az kiderült számomra, hogy felszíni vizekből nagyon csehül állunk – ez a nyár jó példa volt, de majd kérdem a véleményét. A felszín alatti vizekről meg a hidrogeológusok mondták, hogy nem kéne nagyon piszkálni, mert az sem végtelen. Csak oda jutottam, hogy marad az, amit egyszer már használtunk – szennyvíz, ipari víz –, abból mindenképpen mindent ki kell facsarni és jó, hogy itt van, mert nagyjából ezzel foglalkoznak.

Eszes Zsolt: Abszolút így van. Nézzünk először körül a mennyiségek táján, hogy hogy is néz ki a felszíni és a felszín alatti víz. Ha nézünk egy Duna folyót, ahol évente…

Érczfalvi András: Most nem sok nézni való van.

Eszes Zsolt: Nem sok nézni való van rajta, de mégis több tízmilliárd köbméter folyik át az országon, és ezek a felszíni vizek csak részlegesen kerülnek felhasználásra: leginkább energetikai, hűtési céllal vesznek ki két–két és fél milliárd köbmétert évente, de ez vissza is kerül a Dunába. Tehát ezt, ha úgy tetszik, csak hűtési célra használjuk.

Érczfalvi András: Hát itt nálunk, mert följebb meg lejjebb nagyon sokan energiatermelésre is használják.

Eszes Zsolt: Így van. Nálunk az energiatermelés mint olyan most kiesik. Tehát ha a Duna éves vízhozamát nézzük, ami inkább 100 milliárd köbméter fölé tehető – de beszéljünk csak sok tízmilliárdról –, az a következő években várhatóan csökken, vagy ezek a több tízmilliárdos számok megállnak majd valahol, nem tudjuk, hogy hol. A Tisza ehhez képest ennek a negyede, ötöde, hatoda, de 10–20 milliárd köbméter ott is lefolyik. És ezekből a vizekből mi nem nagyon használunk, nem nagyon vesszük ki.

Eszes Zsolt: A felszín alatti vizek mennyiségi kérdései pedig: sokszor úgy fogalmaznak, hogy a Kárpát-medence alatt több ezer milliárd köbméter víz van, de azért ne felejtsük el, hogy ezek hol helyezkednek el, milyen mélységből vesszük ki, milyen lesz az összetétele – ezek mind-mind kérdések hosszú távon, és hogy milyen költséggel. A sekély, közepes és mélyfúrású kutak szerepére szeretném felhívni a figyelmet. A víziközmű-üzemeltetők üzemeltetik a vízellátásban rétegvízkutakat: ezek sekély, közepes és mély kutak. A sekélyek 30 méterig, a közepesek 30–100 méterig, a mélyek pedig 100–300 méterig osztályozhatók. Nálunk az ivóvízellátás 45%-a ezekből a rétegvizekből származik, a másik 35% igen nagy része karsztvizekből és parti szűrésű kutakból. Ezeknek a mennyisége, amit a víziközmű-szolgáltatók éves szinten kitermelnek, jelenleg 690 millió köbméter.

Eszes Zsolt: Tehát ha a 690 millió köbmétert összehasonlítom ezekkel a milliárdokkal, akkor mondhatnánk azt is, hogy milyen jól állunk, de ez közel sincs így, mert mire kell terveznünk, mi a jövő? Ha a csapadéktevékenységet nézem, akkor vélhetően a folyóinkban is kevesebb víz lesz, nehezebb lesz hozzájutni. Mégis azt kell mondjam, hogy a felszín alatti víz a jövő, az unokáink vize, és az azt követőké. Ezért kell nagyon nagy mértékben vigyázni rá. És ha azt nézem, hogy jelenleg a vízellátásban 95%-ban felszín alatti vizet használunk, akkor lehet, hogy érdemes egy kicsit ettől elmozdulni: egyrészt hasznosítsuk, amit felhoztunk a felszínre, másrészt a felszíni vizeket nézzük meg, hogy esetleg hasznosíthatók-e ugyanilyen, vízellátási célra.

Érczfalvi András: És ha már hasznosítjuk, akkor hasznosítsuk akár többször is? Vagy többféle módon ugyanazt a vizet?

Eszes Zsolt: Jó a kérdés, ezen még nem is gondolkodtam ennyire. Az biztos, hogy Magyarország az egyik legelmaradottabb ország a vízújrahasznosítás szempontjából. Magyarországon az újrahasznosítás mértéke 5% sincs, szerintem leginkább 0 körül van. Ezzel szemben Izraelben 95%.

Érczfalvi András: Nyilván egy vízsokkos országról beszélünk – de azért ne felejtsük el, hogy túl nagyban nem különbözünk. Ráadásul nekik van egy tengerpartjuk, ahonnan kiveszik és sótalanítják a vizet, és nagy vezetéken betolják, ahogy Szaúd-Arábiában is teszik. Azt mondta, hogy nagyon fontos az EU vízkeret-irányelve – és aztán jöjjünk haza Magyarországra.

Eszes Zsolt: Igen, igen. Én azt gondolom, hogy az EU vízkeret-irányelve régóta foglalkozik a vízellátás és a vízgazdálkodás kérdéskörével, és elég mélyrehatóan, jól határozta meg az irányelveket. Az irányelvek pont arról szólnak, hogy újrahasznosítás, és hogy tovább kell tisztítanunk a szennyvizeket, mert nem mindegy, hogyan engedjük vissza az élővizekbe, a környezetünkbe. És máris megérkeztünk oda, hogy ez a keretelv, ami 2024. december 31., hatálybalépése 2025. január 1. – tehát már másfél éve napirenden van –, és ennek a magyar verziója, ha minden igaz, jövő nyárra elkészül.

Érczfalvi András: Ami arról szól, hogy hogyan kéne jobban, hatékonyabban – egyáltalán hogyan kéne elkezdeni újrahasznosítani, ha már azt mondta, hogy ez most nulla.

Eszes Zsolt: Pontosan. Érdekes módon ott is a mezőgazdasági újrahasznosítás a fókusz. Erről majd azért mondanék pár szót: én nem feltétlenül csak a mezőgazdasági újrahasznosításban látom a szükségszerűséget, de kézenfekvő.

Érczfalvi András: Ipari, lakossági – ezeket az osztályokat vagy klasztereket majd vázolja fel, hogy én is értsem.

Eszes Zsolt: És amit én itt még megemlítenék az a vízújrahasznosítási terv, ez egy kulcsdolog. A vízújrahasznosítási terv az, amivel lokális és regionális szinten egyaránt foglalkozni kellene. Ezekben kellene választ adni arra, hogy felszín alatti vagy felszíni vizet, milyen mértékben, hova visszük, hogyan kezeljük, milyen csővezetéket építünk ki A-ból B-be.

Érczfalvi András: És itt nem csak vízről van szó. Ahogy láttam az Ön tevékenységi körét, meg ez a holisztikus szemlélet is fontos lesz, mert azt is olvastam, hogy itt energiáról is szó van. Nem csak a befektetett energiáról, hanem energia a másik oldalon is: tehát output és input is megjelenik lehetőségként.

Eszes Zsolt: Egyrészről nagyon energiaigényes iparágról beszélünk, hiszen vizeket emelni, tisztítani, továbbítani, kezelni rendkívül sok energiát jelent. A víziközmű-szolgáltatóknál éves szinten 800 gigawattórát meghaladó energiamennyiségről beszélünk, ez azért tetemes. És nyilván minden további beavatkozás, elképzelés, koncepció megvalósulása további energiaigénnyel fog járni, nem is kevéssel. Gondolok itt például a továbbtisztításokra: az irányelvben szerepel a negyedik tisztítási fokozat, ami arról szól, hogy a mikroszennyezőket távolítsuk el a tisztított szennyvízből, és csak úgy engedjük vissza a környezetbe. De ilyen energetikai kérdés az is…

Érczfalvi András: Tehát például a műanyag mikroszennyeződések is – erről is beszélgettem már szakértőkkel, sőt azt is tudom, hogy most már a mosógépek következő generációja is úgy kerül piacra, hogy ezekben lesz egy ilyen szűrő.

Eszes Zsolt: Abszolút.

Érczfalvi András: De bocsánat, hogy ezt így…

Eszes Zsolt: Nem, nagyon fontos, hogy ezt mondta, mert ebben is nagyon sok a misztérium, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy a pontatlanság. A mikroszennyezők világát alapvetően két, talán három nagy területre oszthatjuk. Az egyik maguk a mikroműanyagok, amikről napi szinten beszélünk, és már ivóvizes rendszerekben is találkozni velük. A második a szermaradványok, amik nem csak gyógyszermaradványok, hanem bármi, ami az ember szervezetéből kiürül, vagy az iparvállalatoknál keletkező vegyületek. A harmadik csoport a gyógyszermaradványokon kívül talán a perfluorozott, úgynevezett „örök vegyületek” lennének, mint a mikroszennyezők egyik főcsoportja. Ezekből a perfluorozott vegyületekből közel kétmillió féle létezik. A szennyvízben gyakorlatilag 1970 óta – mióta a teflont gyártják – ott vannak, a környezetünkbe kerülnek. De hogy ezzel mit és hogyan lehet kezdeni, mik szükségesek ahhoz, hogy ezeket mondjuk eltávolítsuk, ezek sajnos még nem eldöntött kérdések.

Érczfalvi András: Jó, de ez már a negyedik fokozat, ugye?

Eszes Zsolt: Ez a negyedik fokozathoz tartozó egyik kérdéskör. Az biztos, hogy a mostani törekvések leginkább a gyógyszermaradványok eltávolításáról szólnak. Svájc Magyarországnak elég komoly támogatást adott – Svájc önállóan, nem uniós tagországként támogat különböző témákat az országban. Ezek között van egyébként a negyedik fokozatú tisztítás is; ez a svájci–magyar alap három-négy éve működik. A projekt előrehaladott állapotban van, két-három mintaprojekt meg fog valósulni, reméljük, itt nálunk is.

Érczfalvi András: És mit tud majd egy ilyen mintaprojekt?

Eszes Zsolt: Ez a mintaprojekt azt a célt szolgálja, hogy egy meglévő települési szennyvíztisztítóban megépüljön ez a bizonyos negyedik tisztítási fokozat, ami a gyógyszermaradványok eltávolítását szolgálja.

Érczfalvi András: Oké: ott a szennyvíz, egy, kettő, három, négy – és a végén, ami kijön a csövön, az mire alkalmas?

Eszes Zsolt: Elsődlegesen az élővíz védelmére. Szeretnénk, ha minél kevesebb ilyen típusú mikroszennyező anyag jutna ki a környezetünkbe – ez rendkívül fontos. Ha azt nézem, hogy összetételénél, minősítésénél fogva mi mindenre alkalmas, akkor azt kell mondjam, hogy már alkalmas lehet például mezőgazdasági öntözésre. Élővízbe eddig is bevezettük, kényszerűen, a három tisztítási fokozat után. Eddig a harmadik fokozat célja a nitrogén- és foszforeltávolítás volt, hogy az eutrofizációt csökkentsük. Most azért szükséges tovább tisztítani, hogy védjük a vizeinket, ne legyenek kedvezőtlen változások a környezetben, és ezek az örök vegyületek ne szivárogjanak le. És itt jön a súlya annak, hogy a felszín alatti vizeket védenünk kell, nincs mese. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha tovább tisztítjuk a szennyvizeinket. Tehát ez egy kihívás.

Érczfalvi András: Mivel foglalkozik a Water4All?

Eszes Zsolt: A Water4All Zrt. anyavállalata, vagy inkább testvérvállalata az Inwatech, amely 25 éve van a piacon, és úgy döntöttünk, hogy a tevékenységeket megosztjuk. Amíg az anyavállalat a települési szennyvíztisztítással, a klasszikus tisztításokkal foglalkozik, addig a Water4All Zrt. inkább a vízújrahasznosításra fókuszál – amibe a negyedik tisztítási fokozat is beletartozik –, illetve a különböző vízigények kielégítését szolgáló projektekre. Erre van egy-két példa. Energetikai oldalon pedig: a szennyvíztisztítás során melléktermékek, szerves melléktermékek keletkeznek.

Érczfalvi András: Igen, mert én csak az energiafaló szolgáltatásról, iparágról beszéltem, a másik oldalát elvágtam. Tehát ez termelhet is energiát.

Eszes Zsolt: Így van, mert ha ezeket a szerves anyagokat leválasztjuk, ezekből elő lehet állítani azt az energiát – alapvetően biogázt állítunk elő –, de az energetikai célt ennél tovább vittük, mert éppen az említett irányelv azzal is foglalkozik, hogy ezeknek a szennyvíztisztító létesítményeknek energiasemlegesnek kellene lenniük. Ezt még egyszer hangsúlyozom: kellene lenniük. Tehát ami energiát felhasznál, azt termelje is meg valahol. Egy telepnek…

Érczfalvi András: Nullára jöjjön ki.

Eszes Zsolt: Igen, úgy kell érteni – mondok egy példát. Egy közepes városi szennyvíztisztító telep teljesítményigénye 300–400 kW. Napi 20 órára ki lehet számolni: ez 8000 kWh. Tehát napi 8000 kWh-t biztosítani egyetlen szennyvíztisztítónak, az egy nagyon komoly tétel. Ezeknek a telepeknek adottsága ez a bizonyos szervesanyag-leválasztás, és ebből lehet energiát nyerni, de nem elég.

Érczfalvi András: Biogáz?

Eszes Zsolt: Biogáz, igen. Nem feltétlenül elég biogázt termelni; adott esetben lehet napelemeket telepíteni, vagy a helyzeti energiát kihasználva vízturbinákat, és ezeknek a mixéből lehet előállítani azt a bizonyos energiamennyiséget, ami lefedheti a telep egészének energiaigényét.

Érczfalvi András: Ezért mondta, hogy ez iszonyú energiaigényes.

Eszes Zsolt: A holisztikusság pedig ott jön a képbe, hogy eddig még csak harmadik fokozatú tisztításról beszéltünk; ha belép a negyedik fokozat, annak az energiaigénye sem lesz csekély. Vagy egy olyan vízgazdálkodási cél megvalósítása, ami arról szól, hogy a továbbtisztított vizet milyen célra fogom felhasználni – oda is energia kell, nincs mese. Ezt az energiát megint csak pluszban kell biztosítani: vajon elő tudom-e állítani szintén saját termelésből, vagy nem. Tehát ezek nagy kihívások.

Érczfalvi András: Az az energia, az tiszta energia, a végső szaldó… Jó, menjünk picit vissza, még van egy 3-4 percünk ebből a műsorrészből, mert nagyon igyekszem, de vesztem a fonalat. Hol vagyunk mi igazából pazarlók? Még mindig pazaroljuk az ivóvizet, pedig már egyre drágább, és egyre jobban látjuk, hogy nincs. De hol vannak azok a pontok, ahol előbb-utóbb, nagyon gyorsan be kell avatkozni, és meg kell fogni ezt a pazarló elfolyást?

Eszes Zsolt: Most lehet, hogy furcsa, de ahogy naponta fölkelek, és végigkövetem, hogy én hogyan használom a vizet, abban sokkal inkább megtestesül ez a bizonyos pazarlás. Amikor arról beszélünk, hogy folyó vízben mosogatunk…

Érczfalvi András: Meg a fogmosás közben, igen.

Eszes Zsolt: De azt kell mondjam, hogy emellett nem mehetünk el, hiszen a jelenlegi napi 105 liter/fő vízfogyasztásunk városokban ennél is nagyobb, 120–130 liter, vagy valahol még ezt is meghaladja. Egyszerűen tudatosan kellene élnünk ezekkel a dolgokkal. A másik oldalon én azt gondolom, hogy az iparvállalatok is komoly vízfelhasználók…

Érczfalvi András: Arról nem is beszélve, hogy milyen iparvállalatok költöztek ide az elmúlt években – ezt tudjuk. Tehát itt még nagyobb lesz a volumen. Mert értem, és nem akartam ezzel fárasztani, a fogmosással meg a mosogatással – ezt tudjuk, csak sajnos nem csináljuk. De amikor már elhasználtuk, én onnan nézném meg, hogy ott hol vannak azok a pontok.

Eszes Zsolt: Az elhasznált víz olyan értelemben pazarlás, amit az elején is említettem: senki nem foglalkozik az újrahasznosítással. Még talán árnyalnám ezt a kérdést, hiszen az 50/2001-es jogszabály rögzíti a szennyvíziszapok és a szennyvíz hasznosítási lehetőségét. Ne felejtsük el, hogy a magyar vizes szakmában a jogszabályi környezet és a tudás nemzetközi szinten is jegyzettek és elismertek.

Érczfalvi András: Az egész vizes szakma egyébként az elmúlt évtizedekben…

Eszes Zsolt: Hogyne, csak gondoljunk bele, hogy a '70-es, '80-as években micsoda vízügyi exportok jöttek létre Magyarországról. És habár fogyatkozunk, azért még mindig jócskán vannak ebben a szakmában olyanok, akiket jegyeznek, ismernek, és nemzetközileg is képesek tevékenykedni. Mi magunk is egyébként nem csak Magyarországon tevékenykedünk. Tehát erre a pazarlásra visszatérve: igen, az újrahasznosítás a kérdés.

Érczfalvi András: Most ott tartunk – menjen tovább –, ahol a palacknál, a műanyagnál tartottunk az elmúlt 10–20–30 évben: most már tudjuk, már begyűjtjük, az üvegnél már nem tudom, 60–70 százalék az újrahasznosítás. Tehát egyszer csak felocsúdik az ember, és azt mondja, hogy nem lehet hagyni…

Eszes Zsolt: Szerintem maga az élethelyzet hozta: az aszály, hogy nem lett csapadék.

Érczfalvi András: Egy pillanat alatt: úristen, adjatok vizet azonnal!

Eszes Zsolt: És ez mindenki szempontjából bajos, mert egyrészt kopott a szakma, az elmúlt 16 évben, eléggé el is öregedett. Nem csak fókuszban nem volt, senki nem igazán foglalkozott vele. Most, ahogy említettem, ez a kormányhatározat elég ügyes, jó tartalmú anyag a következő időszakot tekintve.

Érczfalvi András: És akkor ez azt jelenti – majd ezzel folytassuk a választ –, hogy erre most Magyarországon a településeknek, iparvállalatoknak, mezőgazdasági üzemeknek, lakóközösségeknek fókuszálniuk kell.

Eszes Zsolt: És közösségben.

Érczfalvi András: És közösségben kell.

Eszes Zsolt: Tehát ha azt nézem, hogy van száz egységnyi vizem egy adott helyen – mondjuk újrahasznosítható, tisztított szennyvíz –, akkor mire használjuk fel ezt a százat? Ha ott vannak szereplők: van egy város, akinek mondjuk hősziget-problémája van – ismert tény, hogy a városokban milyen mértékben emelkedett a hőmérséklet a nagy melegek idején...

Érczfalvi András: De hát ahhoz is, gondolom, víz kell.

Eszes Zsolt: Márpedig vízzel tudok a legjobban hűteni, nincs mese, és az a legolcsóbb. Ott van egy mezőgazdasági vállalkozó, aki eddig ezer hektáron termelt, és égető szüksége van öntözésre. Neki is kell biztosítani, vagy érdemes lehet biztosítani vizet, ha nem tud az őt övező árkokból, egyebekből annyi vizet kapni, ami az öntözésre elegendő lenne. Tehát kézenfekvő ez a megoldás. De egészen odáig továbbmegyek – és ezt szeretném kifejezetten hangsúlyosan említeni –, hogy ivóvíz. Ne felejtsük el, hogy bármilyen vízből bármilyen vizet tudunk csinálni. Tehát szennyvízből is tudunk jó vizet csinálni. Tudom, hogy egy ilyen elhangzásakor mindenkit kerülget a hányinger, csak szeretném megemlíteni, hogy Namíbiában, Windhoekban 1968 óta állítanak elő tisztított szennyvízből jó vizet. Nem az egész mennyiséget, de egy jó nagy részét. Miért? Mert 500 kilométerre volt a legközelebbi olyan, nagy mennyiségű vízforrás, ami mellett ez megéri – vagy szükségszerű és stratégiai elem. Dél-Afrika, Afrika...

Érczfalvi András: A máltaiak is csináltak egy ilyen projektet valahol, arról is sokat beszélgettünk.

Eszes Zsolt: Így van. Tehát én azt gondolom, hogy ezek mellett a kérdések mellett nem szabad elmenni, és ezek a bizonyos vízhasználati kérdések pont arról kell, hogy szóljanak, hogy egy adott régióban, területen egyeztetni kell. Ha én nem tudok oda kihúzni egy ezres vezetéket a Szigetközből – mert a Szigetközben van parti szűrési tartalékom –, akkor meg kell fontolni, hogy ne 800 kilométer vezetéket építsek, hanem helyben állítsak elő tisztított szennyvízből olyan vizet, amilyen kell. Ezek ilyen kérdések.

Érczfalvi András: Jó, ezzel folytassuk, akár az ivóvíz lehet egy apropó. A Water4All vezérigazgatója, Eszes Zsolt a nap vendége itt a Trend FM-en. Néhány perc, és folytatódik a műsor.

Érczfalvi András: …A Nap Vendége műsorunk itt a Trend FM-en; Eszes Zsolt ül a stúdióban velem szemben, a Water4All vezérigazgatója. Hatékony és innovatív víz- és energiagazdálkodás – ez volt a mai, A Nap Vendége című műsorunk felütése, de nagyon sok minden szóba került. A víz körül forogtunk, a víz körforgása körül ebben az elmúlt 20 percben. Volt itt egy EU-s keretrendszer is, ami előremutató a hatékony vízújrahasznosítás kérdéskörében – most óvatosan fogalmazok, bólintson, ha nem mondok butaságot. És azt mondta, hogy van egy 1265-ös – nem szeretem ezeket a számokat, de e tekintetben most fontos – hazai döntésrendszer is.

Eszes Zsolt: Ez egy kormányhatározat, augusztus 25-én jelent meg. Ez nagyon friss és ahogy egyes helyeken olvasni lehetett, történelmi jelentőségűnek minősítették. Én azt gondolom, hogy a túlzásoktól mentesen: egy szükségszerű lépés volt.

Érczfalvi András: Hát, Ön azt mondta, nulla százalékban foglalkoztunk ezzel a kérdéssel – ezt mindig vissza fogja kapni –, ha már mondta, akkor ideje volt.

Eszes Zsolt: Hát igen, természetesen. Én azt gondolom, hogy a monitoringhoz adatok kellenek. A víziközművek kutakat üzemeltetnek – most rétegvízről, ivóvízellátásról beszélünk; az ivóvízmennyiség döntő többségét a rétegvíz adja. Ezeket a kutakat a dinamikájukban kell figyelni: üzemi és nyugalmi vízszinteket mérnek. Rendkívül fontos a mérések gyakorisága; hogy ezt hogyan határozzák meg, azt nyilván hidrogeológiai összefüggések alapján érdemes eldönteni. Így első blikkre az a meglátásom, hogy havi szinten kellene az üzemi és nyugalmi szinteket leolvasni. Tehát látni, érezni, mérni, hogy mink van még, mink lehet még. Ez egyrészt. Másrészt, hogy a felszíni csapadéktevékenység hogyan, milyen időkéséssel hat a sekély, a közepes és a mély kutakra. Ezt a dinamikát látni kell. Ahogy minden mindennel összefügg, a felszín a felszín alattival, ezt a dinamikát azért kell látni, mert éppen ez fogja meghatározni a felszín alatti készletek védelmét, illetve felhasználhatóságát.

Érczfalvi András: Terheljem, ne terheljem, a másikat terheljem...

Eszes Zsolt: Azt, hogy milyen mértékben veszek ki, mondjuk. És itt jön az, amit szintén említettem: a felszín alatti vizek védelme egy nagyon fajsúlyos kérdés. Ha viszont nem a felszín alattiból veszek ki, akkor honnan? Akkor a felszínit fogom? Igen, akkor a felszíni irányába lehet elmenni: az említett több tízmilliárd köbméterből kivenni azt a mennyiséget. Csak az bizony brutális beruházásokkal, távvezeték-építésekkel, elosztási kérdésekkel jár. Nem végtelen a pénztárca.

Érczfalvi András: De nem végtelen a mennyiség sem.

Eszes Zsolt: A mennyiség sem, így van. Mennyiségi kérdésben: a tisztított szennyvíz mennyisége éves szinten 550 millió köbméter. Tehát még egyszer: 690 millió köbmétert veszünk ki ivóvíz-termelési céllal, és 550 millió köbmétert juttatunk vissza tisztított szennyvízként. Ez az 550 millió köbméter a 690-hez viszonyítva tetemes. Hogy ezt milyen mértékben, milyen célra fogjuk tudni újrahasznosítani, az mindig kérdés lesz, lokálisan és általánosan is. Itt célokról kell tudni dönteni: mely célok hogyan fognak megvalósulni. Itt jön a központi, kormányzati szándék, hogy felülvizsgálja, felméri, monitorozza, és megállapításokat tesz arról, hogy a felszín alatti és a felszíni vizeink hogyan állnak, és ezek mixéből hogyan lehetne a vizet biztosítani. A vízgazdálkodási, vízfelhasználási, vízújrahasznosítási célok viszont nagyon eltérőek, ahogy az előbb említettem. Lehet ez a vízújrahasznosítás mezőgazdasági öntözés; a vízkeret-irányelv is, a kormányhatározat is egy kicsit ebbe az irányba tolja a felhasználást, mint prioritást.

Érczfalvi András: Igen, de ebből az ember az első, aztán az állat, és utána a növény.

Eszes Zsolt: Így van, így van, és én is azt gondolom, hogy abszolút az ivóvíz az első.

Érczfalvi András: Mert aszályos időszakban, ez a határozat vagy jogszabály életbe lép...

Eszes Zsolt: Ha most a monitoringfeladatot nézem – aminek a kidolgozására egyébként 2026. október 31. a határidő –, ezt tényleg nagyon gyorsan életbe kell léptetni: el kell kezdeni mérni, figyelni, és el kell kezdeni azt a munkát, ami majd megállapításokat tesz a felszín alatti vízhasználatról, illetve arról, hogy ez a bizonyos felszíni hatás hogyan hat a felszín alatti vizek mennyiségére, minőségére. És ez alapján kell lépéseket meghatározni. De igen, mindig az ivóvíz az első, és utána jön az összes többi.

Érczfalvi András: Megint a laikus szól belőlem – nem is tud más, nem vagyok vízmérnök, mint Ön. Itt van ez az óriási puffer, óriási lehetőség. Iszonyú költséges kezelni, iszonyú költséges mozgatni, akár villamos energiával, akár dízelszivattyúkkal, bármi mással, de ezt, ami most elfolyik, és sokkal értékesebb, hatékonyabb, innovatívabb módon is hasznosulhatna, most valahol különböző pontokon meg kell fogni. Hol vannak a legnagyobb bajok? Emlékszem, hogy örültünk, amikor Budapest szennyvize végre megtisztult – tegnap is remekül tudtam például fürdeni, nyilván Budapest alatt is már sokkal tisztább a víz, akár Százhalombattán is lehet fürdeni. Szóval annak hogy örültünk – de hol kell most nagyon hamar beavatkozni? A hatalmas iparvállalatoknál, az önkormányzatoknál?

Eszes Zsolt: Ott is. Megint csak visszautalok a határozatra, mert a MAR-megoldás – amikor a talajt vízzel dúsítjuk – célfeladat. Azt a célt szolgálja, hogy ha én mondjuk fogom magam, és a Dunából csinálok egy kivezetést valahány hektárnyi területre, ahol ezt a talajvízdúsítást meg tudom valósítani, akkor ennek eredményeként felszín alatti vízből tudunk majd vizet nyerni. Nem beszélve arról a szerencsés hatásról, hogy ez nyilván szűrőmezőként működik, tehát kvázi biológiai tisztításra adom azt a nyers dunai vizet, amit közvetlenül nyilván nem fogok tudni meginni. De lehet hogy egy talajvízdúsításos helyzetből kivett felszín alatti vizet már akár kisebb tisztítástechnológiával is be tudok táplálni ivóvízként a hálózatba. Tehát ez egy elég aktuális megoldás; egyébként Amerika nyugati partvidékén ezek a megoldások működnek.

Érczfalvi András: Ugyanilyen dolgoktól szenvednek: nincs vizük, nincs a folyóban víz, ami van, azt elviszik valahova, dúsítják, és akkor onnan nyerik ki. Hát azért már verekszenek: az állattartók, a mezőgazdaság, meg az összes többiek, az erőművek.

Eszes Zsolt: Na, itt jön a vízhasználati kérdés. Ez a „verekszenek”, ez egy nagyon fontos momentum. Pontosan erre próbálom újra és újra felhívni a figyelmet: egy dolog, hogy most a mezőgazdasági célú vízfelhasználás a numero egy és a sláger. Megértem: élelmiszert kell termelni. Kritikus, hogy nincsenek öntözött területeink…

Érczfalvi András: 4-5 százalék.

Eszes Zsolt: Rendkívül kevés, és az önálló élelmiszer-ellátás nyilván nemzetstratégiai kérdés. Ahhoz pedig víz kell, nincs mese. Most már legalábbis időszakonként ez az öntözéses dolog… majdhogynem szükségszerű. Ha pedig szükségszerű, akkor jól ki kell találni. Na most, ha ez a prioritás ahhoz képest, hogy egy városban nyáron a hőszigeteket hűtsem, mert ott megnőtt a halálozási arány, akkor ez már konfliktusba kerülhet a mezőgazdasági vízfelhasználással. De megyek tovább: ott egy iparvállalat, amelynek a tevékenységéhez olyan mennyiségű víz kell, amit máshonnan nem tudok előállítani – és akkor itt jöhetnek ezek a bizonyos akkumulátorgyári kérdések. Tehát prioritásokat kell felállítani. Az akkumulátorgyárak hűtővízigénye ismert – egyébként pont ennek kapcsán voltunk mi azok az országban, akik 2022–23-ban azt mondtuk, hogy a hűtővízigényt városi tisztított szennyvíz továbbtisztításával célszerű biztosítani.

Érczfalvi András: Tehát ne ivóvízből menjen. De számomra megint az a lényeg, hogy ami kimegy, az a lehető legjobb módon, a legmagasabb szinten hasznosuljon újra.

Eszes Zsolt: Abszolút. Nyíregyházán és Debrecenben ilyen rendszereket terveztek, ezekben a projektekben így vagy úgy részt veszünk. A cél az, hogy ezek a városi tisztított szennyvizek a lehető legnagyobb mértékben tovább hasznosuljanak. Nyíregyházán például két szennyvíztelep is van; ezek közül az egyik érintett az akkumulátorgyári vízellátásban.

Érczfalvi András: De ezeket akkor fejleszteni kellett ahhoz, hogy ezt a vízigényt…

Eszes Zsolt: Ez most folyik ez a beruházás, reményeink szerint jövőre át is fogjuk tudni adni – mi is nagyon kíváncsian várjuk.

Érczfalvi András: És akkor legalább abban nyugodt lehetek, hogy az az akkumulátorgyár nem ivóvizet pacsmagol, ugye? Meg használ hűtésre.

Eszes Zsolt: Pontosan, és ne felejtsük el, amit mondtam: bármilyen vízből bármilyen vizet elő tudok állítani. Tehát ha én szürkevizet adok neki – a városi tisztított szennyvizet továbbtisztítom, és szürkevizet adok az iparvállalatnak –, ő abból elő tud állítani szupertisztaságú technológiai vizet, és ivóvizet is. Tehát ad absurdum egy városi tisztított szennyvízre nyugodtan rácsatlakozhat. Megint jön a kérdés: azért az X mennyiségért, azért az előállított szürkevízért kik harcolnak.

Érczfalvi András: Mi fog történni itt a következő tíz évben? Látjuk a keretelveket, a jogszabályokat, látjuk a vízért folytatott harcot. Én magam ezt csak azért tudom jól, mert a Nádor-csatornán láttam, hogy az állattartó, a halastógazda, az öntözésre áhítozó meg az összes többiek hogyan tartották be vagy nem tartották be a jogszabályokat, amik egyébként leírták, hogy mennyit és hogyan lehetne kivenni.

Eszes Zsolt: Én azt gondolom, hogy a már említett helyi közösségek, az önszerveződő, a vízigények iránt érzékeny szereplők összefogása kell.

Érczfalvi András: Össze kell fognia a településnek, egy ipari parknak...

Eszes Zsolt: Egyrészt fut a kormányzati szint, ezzel párhuzamosan viszont megjelentek a konkrét vízigények. És megint csak azt kell mondjam, hogy van erre példa – Nyíregyháza abszolút példa erre –, ahol a városi tisztított szennyvíz továbbhasznosításának a tervezése folyik.

Érczfalvi András: Egészen ivóvíz-tisztaságig?

Eszes Zsolt: Nem.

Érczfalvi András: Ez a „tisztaklár” – ugye az osztrákok így mondják a sörre –, tehát nem?

Eszes Zsolt: Idáig még nem, de ez az, amit úgy fogalmaztam, hogy hosszú távon nem zárnám ki. Nyilván nem ez kell, hogy legyen a cél, hiszen annyira azért talán nem állunk rosszul. De mondom, ezt majd a monitoringszámok fogják megmondani, ez fogja meghatározni.

Érczfalvi András: De a lényeg az, hogy akármilyen ipari vízből, szennyvízből, városi vízből, szürkevízből a lehető legjobb kategóriát hozzuk ki, kezdjünk vele valamit, és semmi ne menjen feleslegesen el, ugye?

Eszes Zsolt: Igen. Én biztosan konkrét célokat tűznék ki. Azt mondanám a következő tíz évre – ha már kérdezte –, hogy a következő tíz évben a tisztított szennyvíz 50%-át hasznosítsuk újra. Ez egy teljesen konkrét cél.

Érczfalvi András: Azért mondtam, hogy mint a műanyagnál meg az összes többinél.

Eszes Zsolt: Ehhez hozzá lehet rendelni, hogy ezt az 50%-ot hol lehet felhasználni, milyen létesítményeket kell építeni – és valószínűleg pillanatok alatt ki tudjuk számolni, meg tudjuk mondani, kalkulálni erre a mennyiségre vonatkozó teljes beruházási költségigényt. Egyébként ez nagyon sok pénz, úgyhogy nyilván jönnek majd a gazdasági oldali kérdések és a számítások.

Érczfalvi András: Hát, de közben a másik oldalon ott van a vízéhség. Tehát azt valamilyen módon kezelni kell. Innen vezetem, onnan vezetem – mondtam, amikor beültem a stúdióba –, a Tiszából, a Dunából, a Velencei-tóba... Igen, csak hát a Tiszában sincs víz, a Dunában sincs víz – akkor itt igazából mégiscsak ahhoz kell nyúlni, ami már megvan, amit már elhasználtunk, és be is szennyeztünk.

Eszes Zsolt: Nagyon fontos megismételnem: ha egyszer a felszín alól veszek ki vizet, akkor azt a vizet tessék újrahasznosítani. Nem dobhatjuk vissza csak úgy. Nem szeretném azt mondani, hogy most nincs újrahasznosítva, hiszen ha a mostani tisztított szennyvizeket az élővízbe vezetem ki, abból – a vízárkokból, patakokból, vízfolyásokból – mindenki felhasznál a maga öntözésére vagy egyéb céljaira, de ez nem szisztematikus, nem tervezett, nem jól meghatározott. Ennek keretrendszert kell adni. El kell dönteni, hogy ezeken a területeken fogok öntözni, ilyen céllal.

Érczfalvi András: Na de akkor karban kell tartanom... Meg kotorni kell, meg nagyon sok minden.

Eszes Zsolt: Bizony, bizony. Így függ össze, és így jön a holisztikus szemlélet: rendkívüli mértékben összefügg minden mindennel. Bármilyen kérdéskörhöz nyúlok, bármilyen feladatot vagy tervet fogok letenni, ezek mind-mind összefüggnek egymással.

Érczfalvi András: Érdemes megnézni a Water4All honlapját. A honlapon megnéztem ezeket a csodákat, hogy a mocskos vízből hogyan lesz tiszta, meg a víz útját. Ezeket én mondjuk egy jó földrajz- vagy biológiaórán megmutatnám a gyerekeknek – és nyilván nem a céget, hanem egyáltalán erről a dologról beszélnék; ha már van egy ilyen tanári vénám, végzettségem is. De Ön mégiscsak négy évtizede benne van ebben a körforgásban: azt látja most, hogy itt most azért történik valami?

Eszes Zsolt: Igen, abszolút. Én azt gondolom, hogy ez több irányból is látszik. Ne felejtsük el, hogy Magyarország nem önálló szigetként szenved ettől a problémától. Ez alapvetően európai probléma: az európai csapadékhiány brutális, és kiterjedését tekintve nagyon nagy területet érint.

Érczfalvi András: Itt jön a kérdés, hogy jön-e víz a folyóinkban, és ott van a harc a vízért.

Eszes Zsolt: Nyilván ha ezeknek a folyóknak a vízgyűjtőjében nincs víz, akkor Európa döntő többsége érintett. Ha pedig érintett, akkor én azt gondolom: cselekvési terv; ha cselekvési terv, akkor rendelt forrás, célfeladatok. De ahogy említettem, a keretirányelv már régóta megszületett, végre kell hajtani.

Érczfalvi András: Mondjon egy olyan projektet, amire büszke, amit szeret, amiben benne voltak, ahol mindaz, amiről beszéltünk, tetten érhető – hogy vannak jó megoldások, kis lépések.

Eszes Zsolt: Nem volt még ilyen. Az az igazság, hogy mi mindkét céggel szennyvíztisztító telepeket tervezünk, építünk, szervizelünk és tartunk karban, kommunális és ipari oldalon egyaránt. Egy nagyon apró lépést tudok mondani: egy iparvállalatnál olyan online analizátorrendszert építettünk most ki, amely figyeli, hogy optimális legyen a vegyszeradagolás, és a tisztított víz minősége határérték alatt maradjon. Ezt azért említem példaként, mert nem kérdés, hogy a monitorozás majd nagyon komoly, folyamatos online műszerezést fog jelenteni. Egyrészt automatizálni kell a telepeket, mert nincs elég szakember; másrészt így egy szennyvíztelep sokkal jobban, biztonságosabban el tudja látni a feladatát a vízminőség tartása szempontjából. Tehát ezek a bizonyos műszerezések, automatizálások abszolút célfeladatok.

Érczfalvi András: Akkor még így a végén kérdezek mást: hol van a legnagyobb pazarlás a már felhasznált vízzel kapcsolatban? Mert azt érintettük, hogy az ivóvizet hol pazaroljuk.

Eszes Zsolt: Ott, ahol a tisztított szennyvíz olyan helyen szivárog el, ami nem csinál semmit, csak belemegy a talajba, és még a talajvizet sem pótolja.

Érczfalvi András: Vagy elpárolog valahol.

Eszes Zsolt: Így van, talán az elpárolgás a legjobb példa.

Érczfalvi András: Arról nem beszélve egyébként – ha már a víziközművekről szót ejtett –, hogy a hálózaton elfolyik 10–20–30–40 százalék.

Eszes Zsolt: Abszolút.

Érczfalvi András: Némely régióban.

Eszes Zsolt: Az az igazság, hogy a hálózatok sok helyen száz évesek.

Érczfalvi András: Hát itt a városban is.

Eszes Zsolt: Nincs mese. Az még irdatlan sok pénz: kiváltani ezeket a vezetékeket, újakat építeni helyettük, vagy béleléssel megoldani – de nagy, komoly célfeladat. Nyilván. Az vessen rám követ, aki akar, de én az olyan típusú vízpótlásokat, ahol nagyon nagy a párolgás, és nem tud jól hasznosulni a víz, azt nem feltétlenül tartom racionálisnak. Nagyon sok ilyen témafelvetés van, futnak előkészítések, tervezések – ez alapos végiggondolást igényel.

Érczfalvi András: Ma már öntözni se úgy kell, mint húsz évvel ezelőtt. Ma már azt mondják, hogy pazarlás...

Eszes Zsolt: Ez egy nagyon fontos dolog, amit most említett, mert az úgynevezett permetezéses öntözés irdatlan mennyiségű vizet párologtat el, és még kockázatos is, mert abban a bizonyos vízben azért van baktérium, és nem jó, ha a levegőbe kerül. Úgyhogy nyilván a csepegtetéses öntözés – megint csak azt mondom: lásd Izrael – egy olyan újrahasznosítási mód, amire érdemes törekedni.

Érczfalvi András: Jöjjön máskor is, nagyon élveztem. Köszönöm szépen. A Water4All vezérigazgatója, Eszes Zsolt volt a nap vendége. Bocsánat, hogy nem csak szakmáztunk.

Eszes Zsolt: Jó volt, nagyon tetszett. Köszönöm szépen.